A karma elemzése IV.
2009 július 9. | Szerző: Fülöp
Elérkeztünk végre az újjászületések láncolatához, és a halálon átívelő karmához.
Az ezoterikusok tévesen azt gondolják, hogy a karma valamiféle tételes leltározás, és a jelen életben megtörténő események egyenként kapcsolatban állnak az előző élet valamely eseményével, mintegy tükörkonstrukciót képezve.
Finoman fogalmazva ez egy felületes és átgondolatlan hiedelem (nagyon visszafogtam magamat).
Ha gondolatokban, szavakban, tettekben nyilatkozik meg az egyén szellemi állapota, világosságának foka, akkor nem a tettek határozzák meg az egyén sorsát, hanem a saját irányultsága határozza meg tetteinek milyenségét. Tehát az ember magában hordozza karmáját, sorsát.
A sors belülről fakad, és nem kívülről határozzák meg.
A sors nem az, hogy találkozom Katával, hanem az, hogy a sok találkozásból én Katát emelem ki, veszem észre, és tartom jelentősnek! A sors tehát nem egy külső hatalom forgatókönyve, hanem az én benső világom külső megjelenése.
Amikor az ember meghal, akkor életének foglalatát, összegzését, eredményét önmagában hordja. A halál utáni köztes lét nem bírósági tárgyalás, ahol a lélek tételesen szembesülne tetteivel, és kiszabnának rá vezeklést, jutalmat.
Az ezoterikusok tévedése az a feltételezés, hogy a köztes létben a lélek egy olyan éber, tudatos állapotban tartózkodik, amelyben képes választani, tervezni, átgondolni és szembesülni. Tehát olyan szellemi fokon, amelyet amúgy nem birtokolt életében. Ha a lélek képes lenne ilyen minőségi ugrásra, akkor nem születne újjá itt.
A halál után a lélek ugyanolyan kába, vak, tévelygő, mint amilyen az életben volt. Az újjászületést nem tudatosan választja, hanem ösztönösen, vonzalom alapján.
Nem sorsot választ magának, hiszen a sorsot önmagában hordja – akárhová tennénk is, ott önmagát valósítaná meg az adott keretek között. Rzso bárhová, bármilyen családba születne, ott is Rzso lenne, ott is ezt a szellemi fokot élné meg. Tehát teljesen mindegy: a születés helye és ideje semmilyen többletet nem hordoz. Az élet anyagi és kultúrális minősége és az élet szellemi tartalma nem ugyanaz!
Jelentőséget, illetve tartalmat tulajdonítani az élet önkényes és kaotikus eseményorgiájának, a szellem legmélyebb szendergését jelenti!
A lélek választását a következő gyermeteg hasonlattal tudnám jellemezni: egy alkoholista áll az asztal előtt, amin van pálinka, víz, tej, üdítő. Az alkoholista valójában nem választ. Az egyik ital megszólítja, magához vonja. Nem mérlegel, nem is lát mást vonzalma tárgyán kívül, egyből nyúl az üveg után.
Íme a lélek állapota a túlvilágon! De hogy mondjak valami lehangolót, ebben a világban az alkoholista nagyobb döntési és cselekvési szabadsággal rendelkezik, mint a lélek a túlvilágon!
Ahogy a példázatban szereplő alkoholista előtt is több lehetőség van, úgy a lélek előtt sem csak a leszületés alternatívája lebeg. A lélek számára megnyílik a szabadulás, az üdvösség útja is, de ha egyáltalán észleli is az útelágazásokat, a “fény” inkább félelemmel fogja eltölteni (a benne levő sötétség fényiszonya), és inkább választja az anyaölt, mint az isteni szférákat. Ez a választás analóg azzal a dilemmával, hogy inkább az illúziót akarja, mintsem a tisztánlátást.
Nem az a karma, hogy Magyarországra születtem, hogy adott családba születtem, hogy adott emberekkel találkozom, és úgy alakul az életem, ahogy. A karma az, hogy emberként születtem újjá, hogy itt vagyok a Földön. Az életem alakulása, a találkozásaim, a történések pedig már csak a belső tartalmam kivetülései. Nincs ebben semmi megtervezettség.
Ide kétféle lélek születik. A nagyon nagy többség nem önként, hanem sodródva, mint az alkoholista. Éhesen, vágyaktól terhesen, mohón, lesüllyedt tudattal, anyagi függéssel, kábán, zavarodottan. Nézzünk magunk köré, és magunkba! A válaszok adottak.
A csekély kisebbség önként tér vissza. Megtehetné, hogy kilép, hogy egy magasabb létformát választ, de önként visszatér, hogy a nagyon nagy többségnek segítsen felébredni, és kiszakadni ebből a körből.
Az ezotéria a tévelygés és a babona eszköze. Senkit nem fog hozzásegíteni a megvilágosodáshoz, az éberséghez és a szabadsághoz, mert fenntartás nélkül felül az élet káprázatának, és teljesen érzéketlenül elmegy a szellem világa mellett.
Bocsánatkérés
2009 július 8. | Szerző: Fülöp
Kedves Kardfogú Nyuszi!
Nem gonosz módon, hanem ostoba módon félreolvastalak! Elnézésedet kérem, ez bizony súlyos hiba volt, amelyet kevéssé magyaráz a paranoiám. A terhelő és sértő részeket likvidáltam.
Szégyen égeti arcomat.
:))
Ami pedig a tömegkarmáról szóló cikkeket illeti.
Azt találom bennük a legízléstelenebbnek, hogy mások halálára rárepülnek mint a dögevők, és abból akarnak erényt kovácsolni maguknak. Ilyenkor próbálom elképzelni, hogy gyászoló hozzátartozóként mit éreznék, ha látnám, hallanám, olvasnám ezt a sok szégyentelen ostobát, amint az én szerettem halálán spekulál! Gusztustalan!
A karma elemzése III.
2009 július 8. | Szerző: Fülöp
Az előző két részből kitűnik, hogy a karma értelmetlen, vagyis magasabb szellemi értelemmel nem rendelkezik. Így adódik a kérdés, hogy mit gondoljunk felőle, mi a dolgunk vele?
– teljesen mindegy, hogy egy esemény karmikus-e, avagy teljesen előzmény nélküli. Minden felmerült helyzetet meg kell oldani, meg kell válaszolni, ehhez pedig teljesen szükségtelen a múltbamerengő köldöknézés és ábrándozás……Ha valaki azon mereng, hogy a vele történtek karmikusak-e, az a legértelmetlenebb találgatásnak hódol. Mindegy, és nem is lehet tudni.
Buddha egyik példázata szerint a csatában mérgezett nyíllal meglőnek egy főrangú harcost, aki mindaddig nem engedi kivenni a nyilat, amíg nem közlik vele, hogy ki lőtte meg, főrangú, vagy közrendű, van-e neve, mi a származása, rangja, célzott lövés volt-e, avagy véletlen……..mire azonban a válaszokat megkaphatná, meghal. Buddha tanítása egyértelmű: a jelen problémáit itt és most kell megoldani.
– mivel a karma nem igazságszolgáltatás, nem erkölcsi nevelés, hanem pusztán a tettek következménye, ezért tanulmányozása, mélyebb átgondolása szükségtelen, vagyis a karmát el kell viselni, iránta közömbösnek kell lenni
Buddha erre is válasszal szolgált, amikor egy tolvaj a követőjévé vált, beállt a szerzetesek közé. Amikor átvonultak egy falun, a helybeliek ráismertek a tolvajra, és agyba-főbe verték. A tolvaj megkérdezte Buddhát, hogy mit tegyen. A Mester azt válaszolta, hogy a verés korábbi életmódjának következménye, nem tehet ellene semmit, viselje el. A tóba dobott kavicshoz hasonlóan a következmények is egy idő után kisimulnak, elhalnak. Ha viszont hadakozna ezen következmények ellen, azzal újabb karmát, újabb következményeket szabadítana el. Tehát ne csináljon semmit!
A karma elemzése II
2009 július 8. | Szerző: Fülöp
A következőkben szeretném összehasonlítani az igazságszolgáltatás céljait a karma működésével – mindez fontos, hogy a karma teljes értelmetlenségét (értelem nélküliségét) feltárjuk.
Az igazságszolgáltatás jellemzői és céljai (ezek természetesen idealisztikus célok, nem érdekes, hogy a gyakorlatban mennyire valósulnak meg):
– a bűnös megbüntetése a bűn arányában
– a bűn által megbontott rend helyreállítása
– igazságot szolgáltatni a feleknek
– a közösség megvédése a konkrét bűnöstől, és a jövendőbeni tettektől
– tehát elrettentés, példa statuálása
– a büntetés révén a bűnöst jobb belátásra bírni (visszaterelni a helyes útra)
Az igazságszolgáltatást elejétől végéig az értelem és belátás hatja át, uralja.
Az igazságszolgáltatásban résztvevő felek, úgy mint áldozat/károsult, bűnös, érintettek, a közösség mind éberen vannak jelen, képesek reagálni, védekezni, a képet árnyalni, a másik helyzetét megérteni.
A karma jellemzői (célokról nem beszélhetünk):
– a tett következménye lehet aránytalan, igazságtalan
– a tett következménye sokszorozódhat, egyetlen tettnek több ellentétes visszahatása is lehet
– a karmikus visszahatás az ítélethirdetéssel ellentétben nem teszi nyilvánvalóvá az összefüggéseket, vagyis szinte soha nem tudhatjuk, hogy amit a jelenben elszenvedünk, az milyen gyökerekkel kapaszkodik a múltba, mivel van összefüggésben
– a karmikus visszahatásban éppen ezért minden résztvevő tudattalanul vesz részt, ezért abból nem okulhat, nem indulhat el a jobbulás útján………
– a karmikus hatást általánosságban nem lehet megtervezni, mert nincs világos és következetes rendszere (nem törvénykönyv)
– a karma nem erkölcsi alapon áll, nem fejez ki semmilyen értéket
– a karma vak és értelmetlen, a jó tettnek is lehet rossz karmája, a jóság is okozhatja az ember pusztulását, vagyis a tett és a karma semmilyen etikai összefüggésben nincsen egymással
A teljesség hiányában levezetett összehasonlítás alapján elmondhatjuk, hogy még a tökéletlen földi igazságszolgáltatás is fényévekkel értelmesebb, rendezettebb elgondolást tükröz, mint a karma rendszere.
A karma semmi más, mint a szellemi és fizikai cselekedetek következményeinek és konzekvenciáinak mechanisztikus rendszere!
foly. köv………….
Javaslat
2009 július 7. | Szerző: Fülöp
Ezentúl az Igazság kérdésében legyen népszavazás! Ha a többségnek jobban tetszik az a gondolat, hogy a Föld a világegyetem középpontja, akkor legyen úgy.
Ha pedig egy álláspont sérti a többség ízlését, akkor vegyük úgy, hogy már meg is van cáfolva!
Végtére is az egyéni ízlés és a többségi vélemény a leghitelesebb mércéje az Igazságnak!
A karma elemzése I.
2009 július 7. | Szerző: Fülöp
(Azért fát választottam illusztráció gyanánt, mert a karmát a fa jelképezi a leginkább: egyetlen tett, miként egyetlen mag is szárba szökken, és egy terebélyes, sok irányba futó rendszert szül)
A karma szónak több jelentése van:
1. cselekvés 2. szellemi vagy testi cselekvés következménye 3. egy lény jelen vagy múltbéli életében véghezvitt cselekedeteinek konzekvenciái 4. az ok és okozat láncolata.
A fentiekből következően a karma nem, vagy nem feltétlenül életeken át megnyilvánuló következmény.
Szeretném a karma fogalmát egy alapszituáción keresztül bemutatni:
– egy beszélgetés során akaratlanul és tapintatlanul belegázolok Józsi érzékenységébe, aki hiú és érzékeny természetéből fakadóan vérig sértődik, és a későbbiekben bosszúból többször árt nekem. Elüt munkáktól, rossz híremet költi, megrágalmaz – nem is tudom, hogy ő áll a háttérben, sőt, mivel szemtől-szemben nem adta jelét megbántottságának, nem is vagyok tisztában a helyzettel.
Az első, ami rögtön leszögezhető, hogy a tettemnek úgymond azonnal, tehát még ebben az életben elért a következménye.
A második, ami rendkívül fontos, hogy a karma nem morális alapokon nyugszik, abban nem testesül meg semmiféle istenítélet, nincs benne igazságosság, sem nevelő célzat.
A harmadik megállapítás, hogy sem tudattalanul, sem tudatosan nem vagyok tisztában, hogy az életem egy sértés következményeként alakul úgy, ahogy, vagyis nem tanulhatok semmit az esetből, tapasztalatra sem tehetek szert, és a lelki tökéletesedésemet sem segíti elő az eset (még akkor sem segítené, ha amúgy tisztában lennék az összefüggésekkel)
A tettemnek aránytalan és igazságtalan következményei is lehetnek, és a megható tanmesék világával ellentétben sem belátással, sem bocsánatkéréssel nem törvényszerű, hogy mentesülök alóluk – a konkrét esetben, ha tudomásom is lenne a háttérről, lehet, hogy hiába kérnék elnézést Józsitól, hiába adnék neki engesztelő ajándékokat, hiába érteném meg a sértő viselkedésem gyökerét, felszámolva magamban a jellemhibát, Józsi attól függetlenül még folytatni fogja a bosszúhadjáratát. A karma független az erkölcsiségtől-lelkiségtől.
Nincs olyan átváltási árfolyam, hogy a jó tett jó karmát szül, mert szülhet rosszat is, sőt, egyetlen tett kiválthat egyidejűleg többféle visszahatást is – az egyik oldalról gyűlöletet és gáncsoskodást, a másikról szeretetet és tiszteletet, a harmadikról érdeklődést, a negyedikről közönyt.
El kell feledni azt, hogy a tettnek egyetlen karmája lehetséges!
A karma tana nem valamiféle magasabb rend érvényesülése és beavatkozása, hanem kizárólag egy mechanisztikus törvényszerűség, amely a tett következményeiről és hatásáról szól.
Mivel mechanisztikus a működése, ezért arra is van lehetőség, hogy elkerüljük a visszahatást. Például meghalok, vagy elköltözöm egy másik országba, mielőtt Józsi bosszút állhatna.
(Ide kívánkozik egy kicsiny kitérő. Most a hívek idetolhatják azt a lehetőséget, hogy ha és amennyiben Józsi lelkében akkora volt a sértés súlya, hogy ez egyfajta negatív kötődést hozott létre az irányomban, akkor ez befolyásolhatja a következő életünket, újra összekapcsolva azt. Nekik azt tudom mondani, hogy nem zárva ki az elméleti valószínűségét ennek, gondolják végig, hogy egy Józsi életében (az enyémről nem is szólva) hány és hány olyan kötődés alakulhat ki, amely összekapcsolódó újjászületést eredményezhet, azután gondolják végig, hogy egy többszereplős és többfelé kötődő életút a reinkarnációk megtervezésének milyen komplikált összehangolását tenné szükségessé. Véleményem szerint az egész értelmetlen és túlbonyolított rendszert szülne, és mindezt végső soron a nagy semmiért.)
Másként is történhet amúgy. Például Józsi életében olyan események történnek, amelyek a sértés emlékét elhomályosítják, ezért elhal benne a bosszúvágy, mielőtt még ártana nekem.
Vehet más irányt is a karma, nem kell szükségszerűen visszahatnia rám. Ez azt jelenti, hogy ha megsértek valakit, aki ettől feldúlva és megbántva megy tovább az útján, akkor ez befolyásolja az ő életét, hatással van a viselkedésére, a döntéseire, vagyis mindez másokon csapódhat le.
Egyébként is, ezt fontos leszögezni: mivel a karma törvénye a tett következményének a törvénye, ezért sehol nincsen az kőbe vésve, hogy a tettem csak és kizárólag rám hathat vissza, hogy csak rám kell visszahatnia, és hogy egyáltalán vissza kell hatnia rám!
Egyáltalán nem létezik ilyen előírás és összefüggés.
(folyt. köv.)
Ezot Erika karmája
2009 július 1. | Szerző: Fülöp
Ezot Erika egy napon találkozót beszélt meg barátnőjével. Pontban meg is jelent az adott helyen és időben, ám a barátnője nem volt sehol.
Várt, várakozott, leült a közeli padra. Fogyatkozó türelme meg is hozta a gyümölcsét, mindössze húsz percet kellett üldögélnie, és lám, befutott Irma.
Ezot Erika kissé ingerült volt. Húsz perc egy koszos padon mégsem túl előkelő, ám Irma így nyugtatta:
– Jaj, kedves barátném! Hát az volt a karmád, hogy várnod kelljen rám. Előző életemben is kapcsolatban lehettünk, és akkor biztosan te várakoztattál meg. Te ne tudnád, hogy mindez karmikus? Hogy ez nem véletlen?
Ezot Erika elszégyellte magát, amiért ez nem neki jutott eszébe. Tudta, hogy tudnia kellett volna, hiszen kézenfekvő.
Valójában nem is kellett sokat várnia, hogy ő maga adhassa elő a karmikus összefüggések tanát.
Egy más alkalommal ő várakoztatta meg, méghozzá alaposan egy másik ismerősét, akinek a méltatlankodására előadta, hogy ennek karmikus okai vannak. Az ismerős egy kicsit elgondolkozva nézett maga elé, majd így válaszolt:
– Értem, most már értem. Ameddig nem avattál be, tudatlanságomban hajlamos lettem volna azt hinni, hogy mivel jellemző rád a figyelmetlenség és a nemtörődömség, és gyakran megvárakoztatod az embereket, ez csak amolyan jellemhiba nálad. Most már tudom, hogy ez csak a felszínes magyarázat lenne, mert valójában mindez karmikus.
Ezot Erika kissé sértve harapdálta ajkait. De biztosan ennek is karmikus okai voltak…..
Jóslatok
2009 június 30. | Szerző: Fülöp
A Nők Lapja már emlegetett cikkében, amely a légikatasztrófával foglalkozik, szerepel még egy kitétel, amely érdemes az “elemzésre”.
Azt mondja az asztrológus (utólag), hogy megvizsgálta a reptér csillagállását, amiben szerepelt a “víz, a zuhanás, a katasztrófa”.
Íme az asztrológia lényege: az egzaktság. Látom is lelki szemeim előtt, amint egy bölcs asztrológus aznap beront a légiirányításhoz (miért pont oda? honnan tudja, hogy repülőre vonatkozik a csillagkép, nem pedig autóbuszra, biciklire, vizespohárra?), és közli, hogy se le, se fel, mert látta a csillagokban, hogy “víz, zuhanás, katasztrófa”. A reptéri igazgatóság ilyen világos és pontos jelzés hallatán nem tehet mást, válságtanácskozást hív össze, és aznapra felfüggeszt minden felszállást.
Egy felnőtt ember elmondja, hogy utólag mit olvas ki a csillagokból, és nem kacag, nem vág grimaszokat, nem vágja a földhöz a számítógépre telepített asztrológiai programot.
“Víz, zuhanás, katasztrófa”.
Ez a csillagállás lebeg a reptér felett, és gondolom, a város felett.
Ez lenne egy komoly analízis: “Víz, zuhanás, katasztrófa”……….arról természetesen bölcsen hallgat, hogy még hány tucat egyéb esemény megnevezése szerepelhet ugyanabban a konstellációban (amiket nem lehet a balesetre vonatkoztatni). Ja, utólag könnyű kiválasztani az aktuális jeleket!
Találkozás egy angyallal
2009 június 30. | Szerző: Fülöp
Általában kételkedő beállítottságú vagyok, és ott, ahol többféle magyarázata lehetséges egy jelenségnek, a kevésbé misztikusra hajlom.
Mégis, történt valami már egy jó évtizede, amit kevéssé tudok megkérdőjelezni.
Egy auralátó emberrel beszélgettem annakidején. Egy ilyen alkalommal a lakásán ültünk, amikor elcsendesedett mosolyogva, és mint utólag megtudtam, nem véletlenül.
Ezt követően semmihez sem fogható érzés suhant át rajtam. Valami simogató lágyság megérintett, végigvonult rajtam, mint egy lágy szellő.
Az ismerősöm, miután ezt megéltem, megkérdezte tőlem, hogy éreztem-e valamit. Elmondtam neki a tapasztaltakat, mire azt válaszolta, hogy egy angyal vonult el mellettem.
Nem akarok mindent fenntartás nélkül elfogadni, amit nekem mondanak. Ami kétségbevonhatatlan, hogy egy ismeretlen érzés átvonult a testemen, és az, aki auralátónak adta ki magát, látta, hogy történik valami.
Angyal lett volna? Valami biztosan.
Az a baj ezekkel az élményekkel, hogy semmit nem tárnak fel amúgy a valóságból, csak zavarólag hatnak, és azoknak, akik szeretik a találgatást, spekulációt, táplálékul szolgáljanak.
Az egyetlen……..
2009 július 9. | Szerző: Fülöp
Az egyetlen, ami számít, ami kilépés a Sors kerekéből, ami a szabadságot és a választás lehetőségét kínálja: a felébredés, a megvilágosodás.
Az életet ebben a formájában, ahogy éljük, az alvó ember álomképeihez hasonlíthatjuk.
Az álmodó azt kérdezi magától, hogy milyen jelentőséggel bír álmában a ház, a szürkület, a lány, a kutya, a fizetés, a baleset…….stb………
Az álmot valamennyien valóságosként éljük meg, és amíg így teszünk, addig azt gondoljuk, hogy az eseményeknek jelentősége és jelentése van. Beletesszük az álomba a szívünket, lelkünket.
Sokszor ébredéskor szeretnénk visszaaludni, mert annyira szeretnénk továbbélni az álomban látott világot (a lélek is ezt érzi a túlvilágon, amikor a földi újjászületést sóvárogja).
Amikor azonban a lélek ténylegesen felébred, és megérti, hogy mindaz, amit addig átélt, csupán álom, onnantól már nem tesz különbséget. Az álomnak minden eleme csupán álom, és nincs minőségi különbség a részletek között.
Csak a felébredés számít. A többi kábaság, alvajárás, tévelygés.
Amikor az emberek keresgélik életük értelmét, amikor a velük történő események összefüggéseit vizsgálják, és mindennek jelentőséget tulajdonítanak, akkor éppen alszanak és álmodnak, és felülnek a színes forgatagnak, a képeknek, a csillogásnak.
Valóságnak tartják az illúziót.
Ha pedig valaki megrázza őket, akkor kérlelik, hogy hagyja még őket aludni, inkább álmodni akarnak, mert az jó – és befordulnak a fal felé.
Jézus azt mondta óvón: “legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az óra”.
Oldal ajánlása emailben
X