Véletlenül

2009 június 28. | Szerző: Fülöp

 Akik tagadják, hogy lenne véletlen, túlságosan leszűkítik a valóságot, amikor csak a megtörténő eseményekre koncentrálnak.

Azt mondják: “nem véletlen, hogy találkoztunk”, “nem véletlen, hogy éppen otthon voltam”, “nem véletlen, hogy pont most betegedtem meg”……..stb…

Ha semmi sem véletlen, akkor nem csak az nem véletlen, ami megtörténik, hanem az is, ami nem.

Innentől tehát nem elég azon gondolkozni, hogy miért történt az, ami, hanem azt is leltárba kell venni, ami nem történt meg. Végig kell gondolni, hogy adott napon kikkel nem találkoztunk, nem ismerkedtünk meg, milyen betegségeket nem éltünk át, milyen vidékekre nem vetődtünk el, milyen telefonhívásokat nem kaptunk meg……..stb.

Így teljes a kép. Ha már nincsen véletlen.

Ezot Erika és a bevonzás

2009 június 27. | Szerző: Fülöp

Ezot Erika legújabb olvasmánya hatására rájött, hogy minden rajta múlik, csak gondolatilag rá kell hangolódnia arra, amit igazán szeretne, és az be fog következni.

Ezt hívják bevonzásnak.

Ezot Erikának tetszett a szomszéd Józsi. Leült hát a kis kanapéjára, maga köré füstölőket, gyertyákat pakolt, és ezzel a szertartásossággal minden szabadidejében Józsira koncentrált.

Elképzelte, amint Józsi jelen van az életében, ajándékot hoz neki, szeretik egymást, közös programokat szerveznek.

Szóval Ezot Erika Józsit beleképzelte egy már megvalósult és tényleges kapcsolat képeibe, hogy ezáltal bevonzza magához.

Telt az idő, és Ezot Erika egyre kacifántosabb víziókat vetített maga elé, a vizuális fantáziája egyre kifinomultabbá vált. A képzelődései egyre részletgazdagabbak lettek.

A baj csak az volt, hogy a szomszéd Józsi szomszédjában lakott Erzsi, akinek szintén tetszett a legény, és mivel ő nem tudott semmit a bevonzás technikájáról, kénytelen volt földhözragadt módszerekkel törni célja felé: flörtölt, csábosan mosolygott, haját hátradobta, hagyta lecsúszni a ruhát a válláról, olykor süteményt sütött, amiből mindig adott Józsinak, vagy rendszeresen áthívta magához megszerelni a csapot.

Mindez hatott, és Józsi hamarosan már csak a levelekért járt vissza a saját lakásába.

Ezot Erika ezekből a történésekből semmit nem vett észre, mert ő még mindig a bevonzást gyakorolta a gyertyái társaságában.

Titkos vágyak

2009 június 24. | Szerző: Fülöp

Egy klasszikus film egyik jelenete arról szól, hogy van egy szoba, amelybe belépve az ember vágya teljesül. Az a vágya, amely a lelke mélyén lakozik.

Belép a főhös, és erősen arra gondol, hogy gyógyuljon meg a lánya, aki nagyon beteg. Hazamegy, de a lánya még mindig nagyon beteg, viszont rengeteg pénz hever a lakásában. Ugyanis a lelke legmélyén a pénz volt az igazi vágya, amely minden mást megelőzött, és bár a lánya gyógyulását kívánta, valójában gazdagságra sóvárgott. A varázsszoba pedig nem a hangoztatott látszatkívánságot teljesítette, hanem a valódit.

A barátja ezt követően már nem mert belépni a szobába.

Azt gondolom, hogy ez a kis történet több üzenetet is hordoz.

Először is, a lelkünk mélyén lakozó sóvárgást nem is biztos, hogy ismerjük. Vannak titkok bennünk, amelyek nem a külvilág előtt, hanem önmagunk előtt is titkok (a Kékszakállú herceg vára: a hetedik ajtót nem csak a mennyasszonynak, de a hercegnek sem szabad kinyitnia. Ahol nincs titok, ott már csak halál van.)

Másodszor: talán megéri a kockázat, hogy belépjünk abba a szobába. Talán jobb szembesülni a személyes valóságunkkal, és esetleg összeomlani, mint látszatokban élni tovább.

Ettől függetlenül idekívánkozik egy történet a kívánság fájáról.

Egy ember eltévedt a sivatagban, és étlen-szomjan kóválygott, felkészülve a halálra. Ekkor észrevett egy terebélyes és különleges fát. Behúzódott hát az árnyékba, hogy valamivel jobb legyen. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne most egy kis limonádé. Csodák-csodája, a limonádé ott termett. Az ember rájött, hogy ez egy csodafa, amelyik teljesíti a kívánságokat.

Ezt követően kívánt még italt, ételt, majd nyugágyat, majd kényelmes ruhát, majd sátrat. Amire csak gondolt, az rögtön megjelent. Ahogy heverészett jóllakottan, szomját oltva finom borokkal, egyszer csak átvillant az agyán, hogy mi lenne, ha ott teremne egy éhes tigris, és felfalná. A tigris pedig rögtön ott is volt, és felfalta.

Így járna az ember, ha minden vágya teljesülne!

És ilyen az elme: szeret játszani, és szeret képtelen dolgokat megálmodni – nem lehet kordában tartani.

Karmikus halál

2009 június 21. | Szerző: Fülöp

Volna néhány kérdésem abban a tárgyban, hogy miféle erkölcsi vétek, bűn, miféle előző életben elkövetett tett kell ahhoz, hogy valaki karmikus okokból a következőkben felsorolt halálnemek valamelyikét szenvedje el:

– A láva hamuvá pörköli.

– A földrengésben megnyíló föld elnyeli.

– Cápák darabokra tépik. Vagy krokodilok. Vagy oroszlánok. Vagy egy vándorhangya kolónia csontig lerágja.

– Veszett róka harapásától maga is megvész menthetetlenül.

– A megtorpedózott hajóból kiömlő égő olaj úszás közben rásül.

– A nácik Ziklon-B gázt engednek rá a zuhanyzóban (mit követhetett el előző életében annyi millió ember?), vagy a teherautó füstjét a tehertérbe engedve fullasztják meg.

– Az űrsikló kilövés utáni felrobbanása társaival együtt megsüti (egyáltalán, milyen előző élet következménye, hogy valaki űrbalesetet szenvedjen el?).

– Az űrben sugárzást kapva megvakul, majd rákban elhalálozik.

– Atomrobbanás nyomtalanul szétporlasztja, árnyékát a betonba villantva (milyen előző élet büntetése az atomrobbantás?).

– …………..stb……….

Nem folytatom. Akinek kedve van ahhoz, hogy a különböző halálnemekhez etikai vétkeket kreáljon, és azokat egymásnak megfeleltesse, ám lelke rajta. Nekem nincs hozzá ízlésem – meghagyom mindezt az asztrológusoknak, karmaszakértőknek, léleklátóknak.

Tömegkarma?

2009 június 21. | Szerző: Fülöp

 

A nemrég történt repülőszerencsétlenség nem csak a médiának, és az úgynevezett szakértőknek ad lehetőséget a szereplésre, hanem a léleklátóknak, jósoknak, asztrológusoknak is. A jósok és asztrológusok specialitása pedig köztudottan az, hogy utólag mindig egyértelműnek és törvényszerűnek látják az eseményeket. Az utólagos és visszamenőleges jóslás mindig rendkívül sikeres és egzakt, és nélkülöz is minden olyan homályos általánosságot, amely a még ezután bekövetkező eseményekre vonatkozó prognózisok legfőbb jellemzője.

Az már csak a tragédia körébe tartozik, hogy a hívek szemében az utólagos jóslás is hitelesíti az asztrológiát, a kártyavetést.

A Nők Lapja is helyt adott egy ilyen jellegű cikknek, amelyben az asztrológus arra a kérdésre, hogyan lehetséges egy ilyen tömegszerencsétlenség, a tömegkarma fogalmával vélt magyarázatot adni.

A tömegkarma azt jelentené, hogy az előző életben valamilyen kapcsolatban álló emberek a későbbi élet során közös élményt-eseményt kell hogy átéljenek karmikus okokból. Jelen esetben együttes halált.

De vajon létezik-e a tömegszerencsétlenség? Vajon kapcsolatot jelenthet-e emberek között az, hogy ugyanazon a gépen ülve halnak meg?

Nem.

Valójában még akkor sincs kapcsolat 240 ember között egy repülőn, ha történetesen épségben megérkeznek. De ne is legyünk ennyire emelkedettek! Egy 50 lakásos társasházban még évek múltán sincs kapcsolat az ottlakók között, s ha egy földrengés el is tüntetné mindenestül az épületet, nevetséges lenne tömegkarmáról beszélni olyan emberek esetében, akik talán nem is köszönnek egymásnak, és legfeljebb a teremgarázsban látják egymást olykor.

A katasztrófában megsemmisülő egyén szempontjából, tudatából, élményéből tekintve teljesen lényegtelen, hogy egyedül hal meg, vagy ezer másik ember társaságában.

Tömegszerencsétlenség csakis a kívülállók szemében létezik. A tömegszerencsétlenség nem lelki történés, hanem mennyiségi megközelítés. Csupán felület.

A világban egy adott pillanatban, egymástól távol tízezrek halnak meg, és az ő együttes haláluk semmiben sem különbözik azokétól, akik történetesen egy időben, és egy járműben lelik halálukat.

Talán nem mindegy, hogy akik velem azonos időben haláloznak el, azok tőlem két méterre, vagy kétezer kilométerre vannak? Az ő létük, jelenlétük a beszűkülő és az élettől elszakadó tudat szempontjából lényegtelen.

Ezért mondom, hogy a tömegkarmának így semmi értelme, mert az együttes halál semmit nem ad hozzá az egyén halálához. A tömegkatasztrófa sem más, mint egyéni pusztulások tömege, amelyeket semmi nem köt össze, csak a halál oka és formája.

“Mindenki egyedül hal meg.”

Olyan értelmetlen részletekre már fel se hívnám a figyelmet, hogy egy utasszállító gépen adott számú férőhely található. Hogy pont annyi embernek lett légyen dolga egymással valamely előző életben, ahány ülés a gépen van, ez több mint hajmeresztő! Ha mondjuk a tömegkarma szerint 43 emberrel többnek kellene egyszerre és együtt meghalnia, és ennyi ugyebár már nem fér a repülőre, akkor vonatszerencsétlenségben fognak kimúlni?

És egyáltalán! Vajon milyen élmény, közös tevékenység ítélhet több száz embert arra, hogy ugyanazt a halált és ugyanakkor kelljen átélniük?

Még ha el is fogadom azt, hogy az egymáshoz kapcsolódó emberek karmikus kötődés révén a következő életben is találkoznak, akkor is azt kell mondanom, hogy nagyon szűk körre, legfeljebb (és akkor már sokat mondok) pár tucat emberre terjedhet ki olyan intenzív kapcsolódás, amely életeken is átívelhet. Már csak elméletileg is kizárt, hogy százak olyan kapcsolatban álljanak egymással, amely ennyire meghatározó közös sorsot, közös halált eredményez.

Miért kell a szellemi világba, törvénybe, fensőbb értelembe vetett hitnek ilyen igénytelennek lennie? Miért? Miért nem szeretnek gondolkodni, kérdezni az emberek? Miért elég nekik az üres és felszínes válasz?

Azt is mondja az asztrológus, hogy a repülő felszállási helyén a csillagok állása előrevetíti (mármint utólag vetíti előre) a katasztrófát.

Ugyan-ugyan! Valaki magyarázza meg nekem, hogy a repülőtér feletti konstelláció miért és hogyan írja felül a repülési útvonal feletti konstellációt? Nem önkényes ez? Nem önkényes, hogy rábökünk a repülő létének és pályafutásának egy pontja felett az égboltra, és azzal magyarázzuk a sorsát?

Miért a reptér? Végső soron a repülőnek a legtöbb reptér csupán állomás. Mielőtt onnan elindul, máshonnan száll fel. Ha pedig a reptér feletti konstelláció dominál, és egy adott időszakban akár több tucat repülő is fel- és leszállhat, akkor nem kellene több repülőnek is lezuhannia?

Vagy talán a gépeknek is van csillagjegyük? De ha van, akkor az nem a “születésükkel” függ össze? 

Egyáltalán, egy csillagképnek mekkora a hatósugara? Mert felteszem, hogy száz és ezer kilométereken azért nem ugyanaz a konstelláció lebeg az égen! Minél kiterjedtebb katasztrófával van dolgunk (mondjuk egy cunamival), annál egyöntetűbb csillagkép kell hogy legyen több tízezer négyzetkilométeres terület felett!

Nem gondolom, hogy a hitnek feltétlenül értelmetlen babonákban kell kifejeződnie………

Azt gondolom, hogy az asztrológia jelképrendszer, amely segíthet másként megérteni a világot. De ha már világmagyarázattá válik, és minden konkrét jelenséget vissza akar vezetni a csillagokra, akkor babonává, áltudománnyá, valláspótlékká válik.

Amikor az asztrológia megszületett, még távolról sem alkalmazták egyéni sorsok felderítésére, és abban a formájában hajlok rá, hogy közelebb is állt a lényegéhez.