A karma elemzése I.

2009 július 7. | Szerző: Fülöp |

(Azért fát választottam illusztráció gyanánt, mert a karmát a fa jelképezi a leginkább: egyetlen tett, miként egyetlen mag is szárba szökken, és egy terebélyes, sok irányba futó rendszert szül)

A karma szónak több jelentése van:

1. cselekvés 2. szellemi vagy testi cselekvés következménye 3. egy lény jelen vagy múltbéli életében véghezvitt cselekedeteinek konzekvenciái 4. az ok és okozat láncolata.

A fentiekből következően a karma nem, vagy nem feltétlenül életeken át megnyilvánuló következmény.

Szeretném a karma fogalmát egy alapszituáción keresztül bemutatni: 

– egy beszélgetés során akaratlanul és tapintatlanul belegázolok Józsi érzékenységébe, aki hiú és érzékeny természetéből fakadóan vérig sértődik, és a későbbiekben bosszúból többször árt nekem. Elüt munkáktól, rossz híremet költi, megrágalmaz – nem is tudom, hogy ő áll a háttérben, sőt, mivel szemtől-szemben nem adta jelét megbántottságának, nem is vagyok tisztában a helyzettel.

Az első, ami rögtön leszögezhető, hogy a tettemnek úgymond azonnal, tehát még ebben az életben elért a következménye.

A második, ami rendkívül fontos, hogy a karma nem morális alapokon nyugszik, abban nem testesül meg semmiféle istenítélet, nincs benne igazságosság, sem nevelő célzat.

A harmadik megállapítás, hogy sem tudattalanul, sem tudatosan nem vagyok tisztában, hogy az életem egy sértés következményeként alakul úgy, ahogy, vagyis nem tanulhatok semmit az esetből, tapasztalatra sem tehetek szert, és a lelki tökéletesedésemet sem segíti elő az eset (még akkor sem segítené, ha amúgy tisztában lennék az összefüggésekkel)

A tettemnek aránytalan és igazságtalan következményei is lehetnek, és a megható tanmesék világával ellentétben sem belátással, sem bocsánatkéréssel nem törvényszerű, hogy mentesülök alóluk – a konkrét esetben, ha tudomásom is lenne a háttérről, lehet, hogy hiába kérnék elnézést Józsitól, hiába adnék neki engesztelő ajándékokat, hiába érteném meg a sértő viselkedésem gyökerét, felszámolva magamban a jellemhibát, Józsi attól függetlenül még folytatni fogja a bosszúhadjáratát. A karma független az erkölcsiségtől-lelkiségtől. 

Nincs olyan átváltási árfolyam, hogy a jó tett jó karmát szül, mert szülhet rosszat is, sőt, egyetlen tett kiválthat egyidejűleg többféle visszahatást is – az egyik oldalról gyűlöletet és gáncsoskodást, a másikról szeretetet és tiszteletet, a harmadikról érdeklődést, a negyedikről közönyt.

El kell feledni azt, hogy a tettnek egyetlen karmája lehetséges! 

A karma tana nem valamiféle magasabb rend érvényesülése és beavatkozása, hanem kizárólag egy mechanisztikus törvényszerűség, amely a tett következményeiről és hatásáról szól.

Mivel mechanisztikus a működése, ezért arra is van lehetőség, hogy elkerüljük a visszahatást. Például meghalok, vagy elköltözöm egy másik országba, mielőtt Józsi bosszút állhatna.

(Ide kívánkozik egy kicsiny kitérő. Most a hívek idetolhatják azt a lehetőséget, hogy ha és amennyiben Józsi lelkében akkora volt a sértés súlya, hogy ez egyfajta negatív kötődést hozott létre az irányomban, akkor ez befolyásolhatja a következő életünket, újra összekapcsolva azt. Nekik azt tudom mondani, hogy nem zárva ki az elméleti valószínűségét ennek, gondolják végig, hogy egy Józsi életében (az enyémről nem is szólva) hány és hány olyan kötődés alakulhat ki, amely összekapcsolódó újjászületést eredményezhet, azután gondolják végig, hogy egy többszereplős és többfelé kötődő életút a reinkarnációk megtervezésének milyen komplikált összehangolását tenné szükségessé. Véleményem szerint az egész értelmetlen és túlbonyolított rendszert szülne, és mindezt végső soron a nagy semmiért.)

Másként is történhet amúgy. Például Józsi életében olyan események történnek, amelyek a sértés emlékét elhomályosítják, ezért elhal benne a bosszúvágy, mielőtt még ártana nekem.

Vehet más irányt is a karma, nem kell szükségszerűen visszahatnia rám. Ez azt jelenti, hogy ha megsértek valakit, aki ettől feldúlva és megbántva megy tovább az útján, akkor ez befolyásolja az ő életét, hatással van a viselkedésére, a döntéseire, vagyis mindez másokon csapódhat le.

Egyébként is, ezt fontos leszögezni: mivel a karma törvénye a tett következményének a törvénye, ezért sehol nincsen az kőbe vésve, hogy a tettem csak és kizárólag rám hathat vissza, hogy csak rám kell visszahatnia, és hogy egyáltalán vissza kell hatnia rám!

Egyáltalán nem létezik ilyen előírás és összefüggés.

(folyt. köv.)