Ezot Erika karmája

2009 július 1. | Szerző: Fülöp |

Ezot Erika egy napon találkozót beszélt meg barátnőjével. Pontban meg is jelent az adott helyen és időben, ám a barátnője nem volt sehol.

Várt, várakozott, leült a közeli padra. Fogyatkozó türelme meg is hozta a gyümölcsét, mindössze húsz percet kellett üldögélnie, és lám, befutott Irma.

Ezot Erika kissé ingerült volt. Húsz perc egy koszos padon mégsem túl előkelő, ám Irma így nyugtatta:

– Jaj, kedves barátném! Hát az volt a karmád, hogy várnod kelljen rám. Előző életemben is kapcsolatban lehettünk, és akkor biztosan te várakoztattál meg. Te ne tudnád, hogy mindez karmikus? Hogy ez nem véletlen?

Ezot Erika elszégyellte magát, amiért ez nem neki jutott eszébe. Tudta, hogy tudnia kellett volna, hiszen kézenfekvő.

Valójában nem is kellett sokat várnia, hogy ő maga adhassa elő a karmikus összefüggések tanát.

Egy más alkalommal ő várakoztatta meg, méghozzá alaposan egy másik ismerősét, akinek a méltatlankodására előadta, hogy ennek karmikus okai vannak. Az ismerős egy kicsit elgondolkozva nézett maga elé, majd így válaszolt:

– Értem, most már értem. Ameddig nem avattál be, tudatlanságomban hajlamos lettem volna azt hinni, hogy mivel jellemző rád a figyelmetlenség és a nemtörődömség, és gyakran megvárakoztatod az embereket, ez csak amolyan jellemhiba nálad. Most már tudom, hogy ez csak a felszínes magyarázat lenne, mert valójában mindez karmikus.

Ezot Erika kissé sértve harapdálta ajkait. De biztosan ennek is karmikus okai voltak…..