Ezot Erika és a bevonzás

2009 június 27. | Szerző: Fülöp |

Ezot Erika legújabb olvasmánya hatására rájött, hogy minden rajta múlik, csak gondolatilag rá kell hangolódnia arra, amit igazán szeretne, és az be fog következni.

Ezt hívják bevonzásnak.

Ezot Erikának tetszett a szomszéd Józsi. Leült hát a kis kanapéjára, maga köré füstölőket, gyertyákat pakolt, és ezzel a szertartásossággal minden szabadidejében Józsira koncentrált.

Elképzelte, amint Józsi jelen van az életében, ajándékot hoz neki, szeretik egymást, közös programokat szerveznek.

Szóval Ezot Erika Józsit beleképzelte egy már megvalósult és tényleges kapcsolat képeibe, hogy ezáltal bevonzza magához.

Telt az idő, és Ezot Erika egyre kacifántosabb víziókat vetített maga elé, a vizuális fantáziája egyre kifinomultabbá vált. A képzelődései egyre részletgazdagabbak lettek.

A baj csak az volt, hogy a szomszéd Józsi szomszédjában lakott Erzsi, akinek szintén tetszett a legény, és mivel ő nem tudott semmit a bevonzás technikájáról, kénytelen volt földhözragadt módszerekkel törni célja felé: flörtölt, csábosan mosolygott, haját hátradobta, hagyta lecsúszni a ruhát a válláról, olykor süteményt sütött, amiből mindig adott Józsinak, vagy rendszeresen áthívta magához megszerelni a csapot.

Mindez hatott, és Józsi hamarosan már csak a levelekért járt vissza a saját lakásába.

Ezot Erika ezekből a történésekből semmit nem vett észre, mert ő még mindig a bevonzást gyakorolta a gyertyái társaságában.