Titkos vágyak
2009 június 24. | Szerző: Fülöp |
Egy klasszikus film egyik jelenete arról szól, hogy van egy szoba, amelybe belépve az ember vágya teljesül. Az a vágya, amely a lelke mélyén lakozik.
Belép a főhös, és erősen arra gondol, hogy gyógyuljon meg a lánya, aki nagyon beteg. Hazamegy, de a lánya még mindig nagyon beteg, viszont rengeteg pénz hever a lakásában. Ugyanis a lelke legmélyén a pénz volt az igazi vágya, amely minden mást megelőzött, és bár a lánya gyógyulását kívánta, valójában gazdagságra sóvárgott. A varázsszoba pedig nem a hangoztatott látszatkívánságot teljesítette, hanem a valódit.
A barátja ezt követően már nem mert belépni a szobába.
Azt gondolom, hogy ez a kis történet több üzenetet is hordoz.
Először is, a lelkünk mélyén lakozó sóvárgást nem is biztos, hogy ismerjük. Vannak titkok bennünk, amelyek nem a külvilág előtt, hanem önmagunk előtt is titkok (a Kékszakállú herceg vára: a hetedik ajtót nem csak a mennyasszonynak, de a hercegnek sem szabad kinyitnia. Ahol nincs titok, ott már csak halál van.)
Másodszor: talán megéri a kockázat, hogy belépjünk abba a szobába. Talán jobb szembesülni a személyes valóságunkkal, és esetleg összeomlani, mint látszatokban élni tovább.
Ettől függetlenül idekívánkozik egy történet a kívánság fájáról.
Egy ember eltévedt a sivatagban, és étlen-szomjan kóválygott, felkészülve a halálra. Ekkor észrevett egy terebélyes és különleges fát. Behúzódott hát az árnyékba, hogy valamivel jobb legyen. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne most egy kis limonádé. Csodák-csodája, a limonádé ott termett. Az ember rájött, hogy ez egy csodafa, amelyik teljesíti a kívánságokat.
Ezt követően kívánt még italt, ételt, majd nyugágyat, majd kényelmes ruhát, majd sátrat. Amire csak gondolt, az rögtön megjelent. Ahogy heverészett jóllakottan, szomját oltva finom borokkal, egyszer csak átvillant az agyán, hogy mi lenne, ha ott teremne egy éhes tigris, és felfalná. A tigris pedig rögtön ott is volt, és felfalta.
Így járna az ember, ha minden vágya teljesülne!
És ilyen az elme: szeret játszani, és szeret képtelen dolgokat megálmodni – nem lehet kordában tartani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ahogy olvaslak az jut eszembe, milyen jó, hogy az ember képzelete határtalan.