A karma elemzése IV.

1.0EzotErikahttps://hermesz.cafeblog.huFülöphttps://hermesz.cafeblog.hu/author/fulop/A karma elemzése IV. <IMG class=blogkep style="WIDTH: 440px; HEIGHT: 303px" height=322 src="https://hermesz.cafeblog.hu/files/WillotheWisp.jpg" width=440> Elérkeztünk végre az újjászületések láncolatához, és a halálon átívelő karmához. Az ezoterikusok tévesen azt gondolják, hogy a karma valamiféle tételes leltározás, és a jelen életben megtörténő események egyenként kapcsolatban állnak az előző élet valamely eseményével, mintegy tükörkonstrukciót képezve. Finoman fogalmazva ez egy felületes és átgondolatlan hiedelem (nagyon visszafogtam magamat). Ha gondolatokban, szavakban, tettekben nyilatkozik meg az egyén szellemi állapota, világosságának foka, akkor nem a tettek határozzák meg az egyén sorsát, hanem a saját irányultsága határozza meg tetteinek milyenségét. Tehát az ember magában hordozza karmáját, sorsát. A sors belülről fakad, és nem kívülről határozzák meg. A sors nem az, hogy találkozom Katával, hanem az, hogy a sok találkozásból én Katát emelem ki, veszem észre, és tartom jelentősnek! A sors tehát nem egy külső hatalom forgatókönyve, hanem az én benső világom külső megjelenése. Amikor az ember meghal, akkor életének foglalatát, összegzését, eredményét önmagában hordja. A halál utáni köztes lét nem bírósági tárgyalás, ahol a lélek tételesen szembesülne tetteivel, és kiszabnának rá vezeklést, jutalmat. Az ezoterikusok tévedése az a feltételezés, hogy a köztes létben a lélek egy olyan éber, tudatos állapotban tartózkodik, amelyben képes választani, tervezni, átgondolni és szembesülni. Tehát olyan szellemi fokon, amelyet amúgy nem birtokolt életében. Ha a lélek képes lenne ilyen minőségi ugrásra, akkor nem születne újjá itt. A halál után a lélek ugyanolyan kába, vak, tévelygő, mint amilyen az életben volt. Az újjászületést nem tudatosan választja, hanem ösztönösen, vonzalom alapján. Nem sorsot választ magának, hiszen a sorsot önmagában hordja - akárhová tennénk is, ott önmagát valósítaná meg az adott keretek között. Rzso bárhová, bármilyen családba születne, ott is Rzso lenne, ott is ezt a szellemi fokot élné meg. Tehát teljesen mindegy: a születés helye és ideje semmilyen többletet nem hordoz. Az élet anyagi és kultúrális minősége és az élet szellemi tartalma nem ugyanaz! Jelentőséget, illetve tartalmat tulajdonítani az élet önkényes és kaotikus eseményorgiájának, a szellem legmélyebb szendergését jelenti! A lélek választását a következő gyermeteg hasonlattal tudnám jellemezni: egy alkoholista áll az asztal előtt, amin van pálinka, víz, tej, üdítő. Az alkoholista valójában nem választ. Az egyik ital megszólítja, magához vonja. Nem mérlegel, nem is lát mást vonzalma tárgyán kívül, egyből nyúl az üveg után. Íme a lélek állapota a túlvilágon! De hogy mondjak valami lehangolót, ebben a világban az alkoholista nagyobb döntési és cselekvési szabadsággal rendelkezik, mint a lélek a túlvilágon! Ahogy a példázatban szereplő alkoholista előtt is több lehetőség van, úgy a lélek előtt sem csak a leszületés alternatívája lebeg. A lélek számára megnyílik a szabadulás, az üdvösség útja is, de ha egyáltalán észleli is az útelágazásokat, a "fény" inkább félelemmel fogja eltölteni (a benne levő sötétség fényiszonya), és inkább választja az anyaölt, mint az isteni szférákat. Ez a választás analóg azzal a dilemmával, hogy inkább az illúziót akarja, mintsem a tisztánlátást. Nem az a karma, hogy Magyarországra születtem, hogy adott családba születtem, hogy adott emberekkel találkozom, és úgy alakul az életem, ahogy. A karma az, hogy emberként születtem újjá, hogy itt vagyok a Földön. Az életem alakulása, a találkozásaim, a történések pedig már csak a belső tartalmam kivetülései. Nincs ebben semmi megtervezettség. Ide kétféle lélek születik. A nagyon nagy többség nem önként, hanem sodródva, mint az alkoholista. Éhesen, vágyaktól terhesen, mohón, lesüllyedt tudattal, anyagi függéssel, kábán, zavarodottan. Nézzünk magunk köré, és magunkba! A válaszok adottak. A csekély kisebbség önként tér vissza. Megtehetné, hogy kilép, hogy egy magasabb létformát választ, de önként visszatér, hogy a nagyon nagy többségnek segítsen felébredni, és kiszakadni ebből a körből. Az ezotéria a tévelygés és a babona eszköze. Senkit nem fog hozzásegíteni a megvilágosodáshoz, az éberséghez és a szabadsághoz, mert fenntartás nélkül felül az élet káprázatának, és teljesen érzéketlenül elmegy a szellem világa mellett. rich